Kedd van, az október 23.-ai szerdai szabadnap előtti este. Inni kéne? Rengetegen a városban, tömeg mindenhol. Áhh, menjünk inkább moziba.
Addig jó véleményezni egy filmet, amíg friss az élmény, ez nálam maximum 2 nap. Szerencsére még bőven határidőn belül vagyok. A helyszín az Aréna pláza IMAX terme volt, a film pedig a régóta várt Gravitáció. Meglehetősen nagy volt a hype már egy ideje a film körül, nehéz volt nem összetalálkozni vele videó megosztókon, mozival kapcsolatos siteokon. Személy szerint nagyon szeretem a sci-fit, magától értetődő volt, hogy meg fogom nézni. Az imdb.com-on bekerült a top 250 filmbe, így az elvárás megint csak nagy volt. A rendező Alfonso Cuarón (Az ember gyermeke (aki nem látta, annak sürgősen)), főszerepben George Clooney (rengeteg ismert filmje van) és Sandra Bullock (tőle egy kicsit tartottam).
Kezdeném rögtön egy jó tanáccsal, ezt a filmet CSAK és KIZÁRÓLAG moziban, azon belül is 3D-ben, lehetőleg IMAX-ban szabad megnézni. Ez erre lett kitalálva, minden más lehetőség a megtekintésre komolytalan. A látvány annyira elképesztő és magával ragadó, hogy az ember elfelejti megenni a popcornját. Csak bámultam a vetítő vásznat és angol tudásomra hagyatkoztam a szöveggel kapcsolatban, mivel ha a feliratot olvastam volna, lemaradok a képi orgiáról.
Próbáltam lazán hozzáállni, de teljesen magába szippantott, hibát se nagyon találtam benne.
A történetről nem akarok sokat írni, dióhéjban; Űrhajósaink éppen a Hubble teleszkópot javítgatják, mikor beüt a gebasz űrszemét (visszatérő vendég szereplő) képében. Innentől kezdve a túlélés a lényeg, ami az űrben nem túl egyszerű, még akkor sem, ha George Clooneynak hívnak. Repkednek a mínuszok, levegő nincs és minden, ami ember által került oda fel, az megrongálódik.
A feszültség megvan végig, mikor éppen valami látványos történik, az ember azt se tudja hova nézzen. Mikor egy nyugodtabb pillanat következik, akkor is azon járt az agyam, hogy fog ebből a főhős kikeveredni? Már csak azért is, mert elég "életszagúra" sikerült a film. Nem az a szokásos hollywoodi "úgyis megmenekül mindenki" ahol már-már nevetséges helyzettel sikerül megoldani a problémát.
A film 90 perces, ami pont jó, se nem hosszú, se nem rövid. Igen, még ezt is eltalálta a kedves rendező úr, dicséret érte. A zenéért meg külön piros pont. Mindig a megfelelő pillanatban szólal meg, fokozva az izgalmakat. A film nagy részében viszont tapintható a csend, alig mertem chipses zacskómban turkálni. Síri csend volt a nézőtéren.
A hangulat biztos bennem marad még pár napig, el-elgondolkozok rajta, meg arról, mit is keres az emberiség a Földön túl, mit fogunk elérni a jövőben az űrkutatásban, hogy nézett ki ilyen jól Sandra Bullock, meg ilyenek. Kivételesen azt mondom, megérné még egyszer megnézni, csak a képi világ miatt.
Lelkes pontszám: 8,5/10
Hasonló filmek: talán az Apollo 13
