El sem hiszem, újabb bejegyzés következik! Laza két hónap telt el a legutóbbi óta, jogosan kérdezhetné a kedves olvasó, hol a fenében voltam eddig? A válasz rendkívül egyszerű, nem volt olyan film a moziban, amit érdemesnek tartottam volna megnézni. De tényleg. Hulladék volt a felhozatal, szinte kétségbe ejtő. De majd talán most! Csodálatosan telnek az ünnepek, kaján vigyorral szedem ki a hűtőből a nagymamám által csomagolt ételeket, olyan mennyiségben, hogy főtt kaját eszek naponta háromszor. Bejgli túladagolásban szenvedve nézem végig a felhozatalt a Cinema city honlapján és meg kell lepődjek, 3 film is kijött, ami érdekelhet, hoppáré! A Wall Street farkasa, Walter Mitty titkos élete, 47 Ronin (ez utóbbi inkább csak egy olyan "Jaj de jó, Keanu Reeves újra látványosan öl" féle élmény lenne nekem)
A három film közül egyértelműen az elsővel kezdünk. Mert jól ismerjük az alapszabályt, -ha nem, akkor majd mostantól- "Amiben Leonardo DiCaprio játszik, azt moziban kell megnézni" Ha végignézünk a művész úr karrierjén, szinte csak és kizárólag fantasztikus filmeket láthatunk, nem kezdem el sorolni őket, csak megemlítem, hogy az Aviátor az egyik kedvencem. A rendező nem más, mint Martin Scorsese. Nos, őt sem kell bemutatni, elég csak a Viharszigetet vagy a Nagymenőket említeni. Nem most kezdte az öreg és úgy tűnik nem is most fejezi be. Jelen van még számtalan jó színész, akik tudásuk legjavát nyújtják, nem térek ki rájuk részletesen, majd meglátjátok.
A filmet végül a Duna Plázában sikerült megnézni, a többi moziban az összes jegy foglalt volt. Úgy tűnik, a bejgli mindenkiben mozi-nézést vált ki, valaki írhatna erről egy feltáró tanulmányt. Szinkronosan néztem, amitől kicsit tartottam megint, de összességében jó munkát végeztek a fordítók. Megpróbálok megint spoiler nélkül írni, de ez nem lesz egyszerű. Ami ebben a közel 3 órában történik a mozivásznon, az szinte epikus. Igen, jól olvastad, 3 órás film, ami már a Gyűrűk Urás kategória, de esküszöm, ezen jobban szórakoztam! A történet pár szóban; Egy feltörekvő fiatal a 80-as években a pénzügyi szektorban próbál boldogulni és meg is találja számításait, csakhogy nem kicsit illegálisan. A film megtörtént eseményeken alapszik, a főszereplő által megformált figura tényleg létezett és meg is csinált mindent, ami a filmben volt látható. Előtte soha nem hallottam erről a Jordan Belfort-ról, de a film megtekintésével utána kellett olvasnom. A semmiből épített valamit, ezért nagy respect.
Mit csinált a rendező? Újabb gengszter filmet? Nem egészen, ez egy rendkívül szórakoztató -értsd: vicces- film, ami moralizálás nélkül mutatja be, hogyan is kell nagyban lopni. Hogyan állatiasodik le az ember a pénz és a hatalom hatására és ez milyen hatással van a magánéletére. A főszereplő egy igazi seggfej, de nem haragszunk rá egy pillanatig sem, mert tényleg viccesen van tálalva. Többször hangosan felnevettem a többi nézővel egyetemben, nagyon jók a párbeszédek, valamint az, ahogy a főszereplő "bemutatja" történetét, azaz beszél a nézőhöz.
A film őrületes tempót diktál, egyik drogos-kurvás (rengeteg meztelen nő) buliból csöppenünk a másikba. A brókerek így múlatják az időt, szórják a pénzt, elvesztik józan eszüket, mi meg rendkívül jól szórakozunk. Mikor egy-egy pillanatra lelassít a film, azt is csak egy céges meeting miatt teszi, ahol a következő party részleteit vitatják szereplőink. Természetesen a történet felépül, de a rendező úgy mutatja be, hogy közben ténylegesen elbűvöl, eljátszik a nézővel, megszeretteti vele ezeket a kétes lelkű figurákat.
Mivel 2013-nak mindjárt vége, kijelenthetem, hogy ez az egyik legjobb film az évben. Az a fajta, amire még másnap is gondol az ember, bizonyos jelenetek, dialógusok fel lesznek emlegetve többször is. Nagyon remélem, hogy eredeti nyelven is meg tudom nézni a közeljövőben.
Mindenkinek Boldog Újévet kívánok, járjatok moziba, de szart ne nézzetek, esetleg kérdezzetek meg engem, hátha tudok segíteni a megfelelő film kiválasztásában.
Lelkes pontszám: 9/10
