Szubjektív film kritika

Ismét kimaradt egy kis idő a legutóbbi kritika óta, de talán nem is volt semmi említésre méltó a moziban. Egészen múlt hét csütörtökig, mikor először bemutatták a Lego kalandot!  Egy pár hónapja már tudok a film létezéséről, a legelső trailert leszámítva nem néztem meg róla semmit, hogy minél kevesebb spoilert lássak és minél nagyobb legyen az élmény a moziban. Próbáltam elkerülni minden cikket, kritikát, ami a filmmel foglalkozik, de a tényt igy is megtudtam, A Lego kaland nagyon jól sikerült.

Lássuk, mi is volt az a játék, amivel gyerekkorom nagyobb részét eltöltöttem? G.I. Joe? Neeem. Matchbox? Neeem. A válasz bizony a Lego! Öcsémmel egy átlagos szombat reggel leültünk vele játszani, építeni és valamikor vasárnap este keltünk ki előle. Minden ünnepre azt kértük, valamint az olyan alkalmakra is, ha nem sírtunk az orvosnál, vagy csak egy nyaralás folyamán megálltunk egy játékboltnál. Sőt, adott esetben még unokatesóm szülinapjára (!) is azt kaptam. Igen, mi egymás szülinapjára is kaptunk ajándékot. Ha megnéztünk egy filmet,mesét az abban látható járműveket, bázist, akármit rögtön megépítettük. Magától értetődő volt, hogy ezt a filmet moziban kell megnéznünk.

A Westendben sikerült helyet foglalni és nem túlzok, ha azt mondom, jobban vártam a kezdést, mint a körülöttem ülő gyerekek. Még nachost se vettem, hogy ne terelje el a figyelmem. A két rendező Phil Lord és Christopher Miller általában együtt dolgoznak, ők követték el a 21 Jump Street-et és a Derült égből fasírtot többek között. Könnyen meglehet, hogy eddigi legnagyobb dobásuk lett a Lego kaland, elég csak a fogadtatást, vagy a kapott pontszámokat megnézni.

Az egészben az érdekes, hogy a filmnek még konkrét története is van, ami szép lassan bontakozik ki előttünk jó pár akció jelenettel megtűzdelve. Nem akarok róla sokat írni, jól meg lett írva, a végén a csattanó pedig kifejezetten tetszett. Rengeteg ismert akcióhős, valós személy és fantasy karakter jelenik meg Lego figura formájában, ami nagyban hozzájárul a poénok mennyiségéhez, még egy felnőtt számára is értékelhetőek. De a néző nem erre koncentrál, hanem a látványra. Az egész film Lego kockákból épül fel! Minden, még a robbanások is. Most kivételesen azt mondom, a 3D-nek volt értelme, ahogy mozog minden, életre kel a város, az áll leejtő. Bele se merek gondolni, mennyi idő volt ezt így összehozni? A szinkron nem lett rossz, élvezhető, de majd egyszer megnézem eredeti nyelven is.

A film annyira szórakoztató, hogy még egy egész estés reklámnak is megállja a helyét. A moziból kijövet legszívesebben elmennék egy játékboltba és végignézném az aktuális Lego kínálatot. Remélem a már "készülő" második rész is lesz ilyen jó.

Lelkes pontszám: 8,5/10

A téli szüneti hármas második filmje következik; a 47 Ronin.

Keanu Reevest valamikor a Matrix idején kedveltem meg, nélküle már nehéz lenne elképzelni a trilógiát. Későbbi filmjeit már nem követtem akkora érdeklődéssel, de azért megnéztem párat. Titkon vártam valami hasonló akció orientált fantasy/sci-fi bármit, amiben módszeresen, látványosan mészárol le lehetőleg minél több ellenséges embert/robotot/sárkányt. Lássuk, mit kaptam!

A rendezőről -Carl Rinsch- nem sok infót találtam, talán ez az első nagyjátékfilmje, nagy fába vágta a fejszét, az biztos. A forgatókönyvért Hossein Amini felelt, de a pletykák szerint egy 5 éves kisfiú, név szerint Kovács Lacika (nagycsoportos óvodás) írta egyik ráérős pillanatában, a szövegkönyvért meg a lila csoportból Nagy Kálmánka (4 éves) volt a felelős. A srácok tényleg odatették magukat, volt itt minden; szamurájok, lovasok kardal és anélkül, boszorkány, kivégzés, véres leszámolás, stb. Azaz, minden ami kell... egy óvodásnak. Én azért vagyok benne biztos, hogy az ő kezük munkája van a dologban, mert a filmben nincs egyetlen sex jelenet sem, még csak csók sem (!!) és ez tipikusan óvodásokra vall, amit nem tapasztalnak, az nem létezik. A film első felét tízórai előtt rakhatták össze, mert ott semmi nem történik, álmosak voltak még, étlen szomjan. Aztán a második felében már dolgozott a pocakban a bögre tej és a parízeres kenyér, felpörögnek az események.

Azt csak megemlíteném, hogy a Wall street farkasa 3 órás, ez meg csak 2, de míg az előbbinél ez nem annyira tűnt fel, itt már nagyon vártam, hogy végre Gandalf elhajózzon a hobbitjával. Vagy valami ilyesmi. Azért jutott eszembe a Gyűrűk ura, mert ott is vagy 20 percig köszöngettek el egymástól. Na és ha már a 47 Ronin végénél tartunk, lol, na ott meg legszívesebben hangosan megkérdeztem volna, hogy "Ez most komoly"?

A történetbe nem megyek bele, az ősi japán mítoszon alapszik, amiben 47 urát vesztett szamuráj megpróbálja megbosszulni vezetőjük halálát. Ezt amúgy hollywoodiasan felturbózták CGI lényekkel, meg egyéb marhaságokkal. Nem pazarlom rájuk a bájtokat.

Foglaljuk össze a látottakat, pozitívum: az örökifjú Keanu Reeves (tényleg nem öregszik), ázsiai nők (ruhában). Ennyi.

Negatívumok: kb minden más.

Ez most akárhogy is nézzük, nem jött össze. Azt nem mondom, hogy nagyon rossz, csak épp hiányoznak belőle azok az alapvető elemek, amik egy normális filmben benne vannak.

Ja, meg ezt a 3D dolgot nem kellene erőltetni. Szerintem baromira nincs rá szükség, de ez persze csak az én szubjektív véleményem. A szinkronról nem is beszélve. Aki nem tud angolul és/vagy feliratot olvasni, az ne menjen moziba. De erről majd máskor részletesebben.

Lelkes pontszám: 5/10

El sem hiszem, újabb bejegyzés következik! Laza két hónap telt el a legutóbbi óta, jogosan kérdezhetné a kedves olvasó, hol a fenében voltam eddig? A válasz rendkívül egyszerű, nem volt olyan film a moziban, amit érdemesnek tartottam volna megnézni. De tényleg. Hulladék volt a felhozatal, szinte kétségbe ejtő. De majd talán most! Csodálatosan telnek az ünnepek, kaján vigyorral szedem ki a hűtőből a nagymamám által csomagolt ételeket, olyan mennyiségben, hogy főtt kaját eszek naponta háromszor. Bejgli túladagolásban szenvedve nézem végig a felhozatalt a Cinema city honlapján és meg kell lepődjek, 3 film is kijött, ami érdekelhet, hoppáré! A Wall Street farkasa, Walter Mitty titkos élete, 47 Ronin (ez utóbbi inkább csak egy olyan "Jaj de jó, Keanu Reeves újra látványosan öl" féle élmény lenne nekem)

A három film közül egyértelműen az elsővel kezdünk. Mert jól ismerjük az alapszabályt, -ha nem, akkor majd mostantól- "Amiben Leonardo DiCaprio játszik, azt moziban kell megnézni" Ha végignézünk a művész úr karrierjén, szinte csak és kizárólag fantasztikus filmeket láthatunk, nem kezdem el sorolni őket, csak megemlítem, hogy az Aviátor az egyik kedvencem. A rendező nem más, mint Martin Scorsese. Nos, őt sem kell bemutatni, elég csak a Viharszigetet vagy a Nagymenőket említeni. Nem most kezdte az öreg és úgy tűnik nem is most fejezi be. Jelen van még számtalan jó színész, akik tudásuk legjavát nyújtják, nem térek ki rájuk részletesen, majd meglátjátok.

A filmet végül a Duna Plázában sikerült megnézni, a többi moziban az összes jegy foglalt volt. Úgy tűnik, a bejgli mindenkiben mozi-nézést vált ki, valaki írhatna erről egy feltáró tanulmányt. Szinkronosan néztem, amitől kicsit tartottam megint, de összességében jó munkát végeztek a fordítók. Megpróbálok megint spoiler nélkül írni, de ez nem lesz egyszerű. Ami ebben a közel 3 órában történik a mozivásznon, az szinte epikus. Igen, jól olvastad, 3 órás film, ami már a Gyűrűk Urás kategória, de esküszöm, ezen jobban szórakoztam! A történet pár szóban; Egy feltörekvő fiatal a 80-as években a pénzügyi szektorban próbál boldogulni és meg is találja számításait, csakhogy nem kicsit illegálisan. A film megtörtént eseményeken alapszik, a főszereplő által megformált figura tényleg létezett és meg is csinált mindent, ami a filmben volt látható. Előtte soha nem hallottam erről a Jordan Belfort-ról, de a film megtekintésével utána kellett olvasnom. A semmiből épített valamit, ezért nagy respect.

Mit csinált a rendező? Újabb gengszter filmet? Nem egészen, ez egy rendkívül szórakoztató -értsd: vicces- film, ami moralizálás nélkül mutatja be, hogyan is kell nagyban lopni. Hogyan állatiasodik le az ember a pénz és a hatalom hatására és ez milyen hatással van a magánéletére. A főszereplő egy igazi seggfej, de nem haragszunk rá egy pillanatig sem, mert tényleg viccesen van tálalva. Többször hangosan felnevettem a többi nézővel egyetemben, nagyon jók a párbeszédek, valamint az, ahogy a főszereplő "bemutatja" történetét, azaz beszél a nézőhöz.

A film őrületes tempót diktál, egyik drogos-kurvás (rengeteg meztelen nő) buliból csöppenünk a másikba. A brókerek így múlatják az időt, szórják a pénzt, elvesztik józan eszüket, mi meg rendkívül jól szórakozunk. Mikor egy-egy pillanatra lelassít a film, azt is csak egy céges meeting miatt teszi, ahol a következő party részleteit vitatják szereplőink. Természetesen a történet felépül, de a rendező úgy mutatja be, hogy közben ténylegesen elbűvöl, eljátszik a nézővel, megszeretteti vele ezeket a kétes lelkű figurákat.

Mivel 2013-nak mindjárt vége, kijelenthetem, hogy ez az egyik legjobb film az évben. Az a fajta, amire még másnap is gondol az ember, bizonyos jelenetek, dialógusok fel lesznek emlegetve többször is. Nagyon remélem, hogy eredeti nyelven is meg tudom nézni a közeljövőben.

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok, járjatok moziba, de szart ne nézzetek, esetleg kérdezzetek meg engem, hátha tudok segíteni a megfelelő film kiválasztásában.

Lelkes pontszám: 9/10

"Kapitány, kapitányom!" - Mondták Robin Williamsnek tanítványai a Holt költők társaságában. Na, ez valami egészen más. Egy újabb film jött ki az évben, amit megéri moziban megnézni. Mondhatjátok persze, hogy az eddigi filmekre is ezt írtam, de törekszem arra, hogy szarra ne üljek be.

Főhősünk Phillips kapitány (Tom Hanks - Forrest Gump, Saving Private Ryan) egy óriási konténerszállító hajó tisztességes kapitánya, amit pár harmadik világbeli szomáliai kalóz egy rozzant facsónakkal elfoglal. Kemény. Bár első hallásra nehezen hihető, de megtörtént események alapján játszódik. Többnyire. Ahogy ott ültem a moziban, röviden elgondolkoztam rajta, milyen elfuserált egy világban élünk, hogy bizonyos embereknek hajó eltérítéssel és túszejtéssel kell pénzt keresniük. Az ő álláspontjuk az volt a filmben, hogy nincs más lehetőségük. Hát na.Nekem tizenévesen az volt a legnagyobb problémám, hova menjek buliba, ők meg felfegyverkezve teherhajókat fosztanak ki.

A rendező Paul Greengrass (Bourne trilógia, Bloody Sunday) remek munkát végzett, semmi felesleges nyálas, hatásvadász, könnyezős-lassúzenés jelenet, csak a történetre koncentrál és adja elő nagyon profin. Amerikai zászlót is csak párszor mutatnak lengedezni, szeretem az ilyet, az erőltetett amerikai patriotizmustól könnyen rosszul leszek.

Tom Hanks szokás szerint nagyot alakít, elhiszek tőle mindent és szívesen nézem színészi játékát. Ilyen még nálam Leonardo DiCaprio, de róla majd máskor. Viszont ami totál kellemes meglepetés volt, az a 4 kalóz szerepése, elképesztően hitelesek voltak. Nem tudom hol bukkantak rájuk, de teli találat mindegyikük. Alapjába véve azt kívánja az ember a film alatt, hogy valaki kínozza meg és lőjje agyon őket, olyan visszataszítóak, de vannak pillanatok, mikor kicsit sajnálja szerencsétleneket. Nekünk európaiaknak, vagy inkább bárkinek, aki fejlett országokból származik, ez az egész életforma felfoghatatlan, elítéljük meg minden, de számunkra csak a vásznon létezik. Olvasunk róla röviden, vagy hallunk róla a hírekben, de csak legyintünk. Pedig ez tényleg megtörténik, ilyen tizenéves srácok tényleg ezzel foglalkoznak tőlünk pár ezer kilométerre. Hogy erre kényszerítik őket, vagy nem, az más téma. Ha ilyen gondolatokat váltanak ki az ember fejéből, az azt jelenti, a színészek jól játszanak.

A rendező törekedett az életszagú filmre, zenei aláfestés csak ritkán hallható, egy-két kritikus jelenetben. A kamera kicsit megint többet remeg a kelleténél (az életszerűség miatt), ehhez már kezdek hozzászokni, mostanában szinte része minden filmnek.

Bejegyzésem elején tisztességesnek neveztem a kapitányt, a valóság szerint viszont egy igazi seggfej volt. Utólag felelősség mulasztással vádolták, valamint azzal, hogy a "kalóz veszélyt" nem kezelte kellő fontossággal. Ez persze mit se von le a film értékéből, jól tudjuk, nem minden úgy történik a moziban, ahogy az valójában történt.

Kellemes kis drámával van dolgunk, rendkívül igényes végig tartja a feszültséget, leszámítva azt a rövid kis elkalandozásomat az elején, teljesen lekötötte a figyelmem. A végén az utolsó 2 perces alakításért Oscart kellene adni Tom Hanksnek.

Lelkes pontszám: 7,5/10

Kedd van, az október 23.-ai szerdai szabadnap előtti este. Inni kéne? Rengetegen a városban, tömeg mindenhol. Áhh, menjünk inkább moziba.

Addig jó véleményezni egy filmet, amíg friss az élmény, ez nálam maximum 2 nap. Szerencsére még bőven határidőn belül vagyok. A helyszín az Aréna pláza IMAX terme volt, a film pedig a régóta várt Gravitáció. Meglehetősen nagy volt a hype már egy ideje a film körül, nehéz volt nem összetalálkozni vele videó megosztókon, mozival kapcsolatos siteokon. Személy szerint nagyon szeretem a sci-fit, magától értetődő volt, hogy meg fogom nézni. Az imdb.com-on bekerült a top 250 filmbe, így az elvárás megint csak nagy volt. A rendező Alfonso Cuarón (Az ember gyermeke (aki nem látta, annak sürgősen)), főszerepben George Clooney (rengeteg ismert filmje van) és Sandra Bullock (tőle egy kicsit tartottam).

Kezdeném rögtön egy jó tanáccsal, ezt a filmet CSAK és KIZÁRÓLAG moziban, azon belül is 3D-ben, lehetőleg IMAX-ban szabad megnézni. Ez erre lett kitalálva, minden más lehetőség a megtekintésre komolytalan. A látvány annyira elképesztő és magával ragadó, hogy az ember elfelejti megenni a popcornját. Csak bámultam a vetítő vásznat és angol tudásomra hagyatkoztam a szöveggel kapcsolatban, mivel ha a feliratot olvastam volna, lemaradok a képi orgiáról.

Próbáltam lazán hozzáállni, de teljesen magába szippantott, hibát se nagyon találtam benne.

A történetről nem akarok sokat írni, dióhéjban; Űrhajósaink éppen a Hubble teleszkópot javítgatják, mikor beüt a gebasz űrszemét (visszatérő vendég szereplő) képében. Innentől kezdve a túlélés a lényeg, ami az űrben nem túl egyszerű, még akkor sem, ha George Clooneynak hívnak. Repkednek a mínuszok, levegő nincs és minden, ami ember által került oda fel, az megrongálódik.

A feszültség megvan végig, mikor éppen valami látványos történik, az ember azt se tudja hova nézzen. Mikor egy nyugodtabb pillanat következik, akkor is azon járt az agyam, hogy fog ebből a főhős kikeveredni? Már csak azért is, mert elég "életszagúra" sikerült a film. Nem az a szokásos hollywoodi "úgyis megmenekül mindenki" ahol már-már nevetséges helyzettel sikerül megoldani a problémát.

A film 90 perces, ami pont jó, se nem hosszú, se nem rövid. Igen, még ezt is eltalálta a kedves rendező úr, dicséret érte. A zenéért meg külön piros pont. Mindig a megfelelő pillanatban szólal meg, fokozva az izgalmakat. A film nagy részében viszont tapintható a csend, alig mertem chipses zacskómban turkálni. Síri csend volt a nézőtéren.

A hangulat biztos bennem marad még pár napig, el-elgondolkozok rajta, meg arról, mit is keres az emberiség a Földön túl, mit fogunk elérni a jövőben az űrkutatásban, hogy nézett ki ilyen jól Sandra Bullock, meg ilyenek. Kivételesen azt mondom, megérné még egyszer megnézni, csak a képi világ miatt.

Lelkes pontszám: 8,5/10

Hasonló filmek: talán az Apollo 13

Megérkezett az első valódi poszt! Taps. Vastaps. Kérem, hölgyeim és uraim, még várjanak ezzel...

-A közönség rendezetten visszaül a helyére-

Volt szerencsém hétvégén beülni a Fogságban (Prisoners) című filmre az egyik pláza moziban. Előtte megnéztem a mozi honlapján a lehetőségeket, majd az imdb-s és rotten tomato-s pontszámokat és erre esett a választás. Megértem azt is, aki mindenféle utána nézés nélkül ül be egy filmre, de úgy nagy lehet a pofára esés. A filmet egy meglehetősen kicsi teremben játszották, így elég családias volt a hangulat, ami nagyban stimmelt a történettel, mert az pontosan egy családról szólt. Na jó, kettőről. De nem ám egy boldog történet, erőltetett amerikai poénokkal, Adam Sandlerrel, műízű popcornal, stb. Ez egy gyerekrablós dráma, lelki sérültekkel, megnyomorított gyerekkorral, némi kínzással egybekötve. A sztori olyannyira kemény, hogy nehéz is lesz róla könnyedén, viccesen írni. Nehéz eldöntenem, hogy spoilerezzek, vagy ne? Természetesen, ha erre sor kerülne, szólnék róla előre, mert egyébként nagy tahóság lenne. Nem egyszerű úgy írni valamiről kritikát, hogy a történetbe nem megyek bele legalább egy kicsit.

Szóval spojler nélkül: Adott egy amerikai kis család, életre való apával (Hugh Jackman), gyerekekkel (egy kislány és fiú;utóbbi nem érdekes a sztori szempontjából), anyával. Adott egy másik család is és hogy politikailag korrekt legyen a film Amerikában, ez a család színes bőrű. Boldogan éldegélnek, míg egy napon a nagy közös hálaadásnapi vendégeskedés közepette a két család egy-egy tündéri kislánya eltűnik. Lesz is nagy izgalom rögvest. Még a helyi detektív (Jake Gyllenhaal) is kiérkezik ((aki nem mellesleg akkorát alakít szerepében, hogy simán ellopja a showt a többiektől)). A keresés megkezdődik, vádlott az van, de mégse, telik az idő, a lányok sehol, az életre való apuka meg kezébe veszi a dolgokat. Odateszi magát keményen. Nagyjából ennyi; nyomoz az apa, nyomoz a detektív, néha összetalálkoznak, néha meg egymás idejét rabolják.

Mivel mikor rákerestem neten a filmre, elég jó kritikákat kapott, nagy volt az elvárásom. Az alap sztorit ismertem és úgy gondoltam, hogy ilyen magas pontszámokat kapjon a film, minimum az egyik főszereplőnek meg kell halnia. Kemény dráma kell. Vagy hülyén kell végződnie. Rejtelmesen.

A pozitív visszajelzések inkább abból adódhatnak, hogy a rendezőnek sikerül többé-kevésbé megtartania a feszültséget. Bár én néha elgondolkoztam rajta, hogy a fenébe lehet így elhúzni valamit (153 perc)? Vannak benne oda nem illő -feleslegesen betett- jelenetek, például gyermek ruhák + kigyók. De még mielőtt ezeken felmérgelnénk magunkat, rögtön történik valami izgalmas. Mondjuk úgy, a film lassan bontakozik ki. Megadja a módját.

Hopsz, említésre méltó még a két negatív férfi karakter (Paul Dano és David Dasmalchian) színészi játéka, egészen jól áll nekik. Dano úgy alakítja a szótlan lelki sérültet, hogy néha már én magam akartam megütni, hogy ugyan áruljon már el valami információt a két lányról. Ha egy színész érzelmet vált ki a nézőből, az jó.

Manapság kevés az igazán jó film, szóval ennek az alkotásnak mindenképp örülünk. Érdemes moziban megnézni, már csak a hangulat miatt is. A film nem tökéletes, de teszi a dolgát, aggódunk a szereplőkért, érdekel, hogy mi lesz a vége. Bár a kifejlet nem jött be. Pontosabban az elkövető személye és motivációi. De ezt majd mindenki eldönti magának.

Lelkes pontszám: 7,5/10

Hasonló filmek: Titokzatos folyó, Hideg Nyomon (szerintem mindkettő jobb)

Szeretném megemlíteni, hogy a blog írásra közvetlenül legjobb barátomtól, A.-tól kaptam motivációt. Régóta ajánlok neki filmeket, pontosabban véleményezek és mindig megfogadta a tanácsom, mit érdemes megnézni és mit nem. Külön listát ír az általam ajánlott filmekről és dátum szerint rendezve nézi meg őket nagy élvezettel. Többször említette, meg kellene osztanom másokkal is részletes, széleslátókörű, objektív véleményem ezzel segítve az olvasókat a filmek kiválasztásásban.

Köszönöm A.! Mikor majd átveszem Színkritikusi díjam, meg foglak említeni köszönőbeszédemben!

Szarkazmus OFF. :)

Egy kérdéssel kezdek: Mi a fenének lesz valaki kritikus? Eleve, hogy gondolhatja bárki is, hogy az ő véleménye érdekesebb, közelebb áll az igazsághoz, mint a többieké? Mármint alapból esetleg van egy véleménye adott témáról, de azt ki nem szarja le? Mindenkinek van sajátja. Ez itt a 10 millió egyéni vélemény országa. Ekkor jön képbe az egó. Bizony, az kell hozzá, jó sok. Annyira sok, hogy a vélményezők öklendező beböfögései, hozzászólásai sem szegik kedvüket az irástól, kritizálástól. A kritikus a megítélés szerint egy beképzelt segg, akkor is ha jót ír valamiről és akkor is, ha rosszat. Nagy részüknek semmi szakmai tudása a témához. Esetleg a szülei gyakran ismételték el gyerekkorában, milyen okos, ő meg volt olyan hülye, hogy elhitte és ebben a tudatban éli le az életét. Úgy gondolja, megteheti, hogy véleményt nyilvánít, -és azt meg is osztja másokkal- elvégre ő ”okos”. Baromság.

Most, hogy ezeket az alapvető dolgokat letisztáztuk, ideje keresni egy filmet. Na de melyiket? Annyira sokat megnéztem életem során, hogy össze se tudnám számolni. Imdb-n szoktam pontozni filmeket, jóval 1000 film felett járok. Kiválaszthatnám a 10 pontosokat? Vagy az éppen aktuálisat, amit megnéztem? Azon az oldalon 10-es skálát használnak értékelésre, szerintem én is bevezetek valami ilyet ide.

A bejegyzések rövidek lesznek és tömörek enyhén komolytalan stílusban, nem szeretek sokat beszélni, főleg nem írni. Arra lesz jó, hogy az olvasó eldöntse, megéri-e megnézni, vagy sem. Persze, ha elfogadja a véleményemet. Ami nagyban különbözhet másokétól. Egyik fórumon írta valaki, hogy a Pacific Rim 10/10-es film, a legjobb, amit valaha látott. Na, neki nem ajánlom ezt a blogot.

Megszületik az este folyamán az első bejegyzés! Jaj úgy izgulok, hogy mindjárt megyek aludni. Kíváncsi vagyok, lesz-e ebből valami, vagy a webes felület csak simán elveszik a bitek súrlódástól felhevült kavalkádjában? Vajon hány blog végzi úgy, hogy sosem írnak hozzá bejegyzést, egy nyomorult komment sem érkezik (bejegyzés nélkül persze nehéz) és egy szerencsétlen* sem látogatja meg? 

*Az olvasó szent.**

**Legalábbis az elején, aztán saját magam küldök el mindenkit a fenébe.

Fú, még betűtípust is lehet állítani! Ez atom lesz!