Egy kérdéssel kezdek: Mi a fenének lesz valaki kritikus? Eleve, hogy gondolhatja bárki is, hogy az ő véleménye érdekesebb, közelebb áll az igazsághoz, mint a többieké? Mármint alapból esetleg van egy véleménye adott témáról, de azt ki nem szarja le? Mindenkinek van sajátja. Ez itt a 10 millió egyéni vélemény országa. Ekkor jön képbe az egó. Bizony, az kell hozzá, jó sok. Annyira sok, hogy a vélményezők öklendező beböfögései, hozzászólásai sem szegik kedvüket az irástól, kritizálástól. A kritikus a megítélés szerint egy beképzelt segg, akkor is ha jót ír valamiről és akkor is, ha rosszat. Nagy részüknek semmi szakmai tudása a témához. Esetleg a szülei gyakran ismételték el gyerekkorában, milyen okos, ő meg volt olyan hülye, hogy elhitte és ebben a tudatban éli le az életét. Úgy gondolja, megteheti, hogy véleményt nyilvánít, -és azt meg is osztja másokkal- elvégre ő ”okos”. Baromság.
Most, hogy ezeket az alapvető dolgokat letisztáztuk, ideje keresni egy filmet. Na de melyiket? Annyira sokat megnéztem életem során, hogy össze se tudnám számolni. Imdb-n szoktam pontozni filmeket, jóval 1000 film felett járok. Kiválaszthatnám a 10 pontosokat? Vagy az éppen aktuálisat, amit megnéztem? Azon az oldalon 10-es skálát használnak értékelésre, szerintem én is bevezetek valami ilyet ide.
A bejegyzések rövidek lesznek és tömörek enyhén komolytalan stílusban, nem szeretek sokat beszélni, főleg nem írni. Arra lesz jó, hogy az olvasó eldöntse, megéri-e megnézni, vagy sem. Persze, ha elfogadja a véleményemet. Ami nagyban különbözhet másokétól. Egyik fórumon írta valaki, hogy a Pacific Rim 10/10-es film, a legjobb, amit valaha látott. Na, neki nem ajánlom ezt a blogot.
