Megérkezett az első valódi poszt! Taps. Vastaps. Kérem, hölgyeim és uraim, még várjanak ezzel...
-A közönség rendezetten visszaül a helyére-
Volt szerencsém hétvégén beülni a Fogságban (Prisoners) című filmre az egyik pláza moziban. Előtte megnéztem a mozi honlapján a lehetőségeket, majd az imdb-s és rotten tomato-s pontszámokat és erre esett a választás. Megértem azt is, aki mindenféle utána nézés nélkül ül be egy filmre, de úgy nagy lehet a pofára esés. A filmet egy meglehetősen kicsi teremben játszották, így elég családias volt a hangulat, ami nagyban stimmelt a történettel, mert az pontosan egy családról szólt. Na jó, kettőről. De nem ám egy boldog történet, erőltetett amerikai poénokkal, Adam Sandlerrel, műízű popcornal, stb. Ez egy gyerekrablós dráma, lelki sérültekkel, megnyomorított gyerekkorral, némi kínzással egybekötve. A sztori olyannyira kemény, hogy nehéz is lesz róla könnyedén, viccesen írni. Nehéz eldöntenem, hogy spoilerezzek, vagy ne? Természetesen, ha erre sor kerülne, szólnék róla előre, mert egyébként nagy tahóság lenne. Nem egyszerű úgy írni valamiről kritikát, hogy a történetbe nem megyek bele legalább egy kicsit.
Szóval spojler nélkül: Adott egy amerikai kis család, életre való apával (Hugh Jackman), gyerekekkel (egy kislány és fiú;utóbbi nem érdekes a sztori szempontjából), anyával. Adott egy másik család is és hogy politikailag korrekt legyen a film Amerikában, ez a család színes bőrű. Boldogan éldegélnek, míg egy napon a nagy közös hálaadásnapi vendégeskedés közepette a két család egy-egy tündéri kislánya eltűnik. Lesz is nagy izgalom rögvest. Még a helyi detektív (Jake Gyllenhaal) is kiérkezik ((aki nem mellesleg akkorát alakít szerepében, hogy simán ellopja a showt a többiektől)). A keresés megkezdődik, vádlott az van, de mégse, telik az idő, a lányok sehol, az életre való apuka meg kezébe veszi a dolgokat. Odateszi magát keményen. Nagyjából ennyi; nyomoz az apa, nyomoz a detektív, néha összetalálkoznak, néha meg egymás idejét rabolják.
Mivel mikor rákerestem neten a filmre, elég jó kritikákat kapott, nagy volt az elvárásom. Az alap sztorit ismertem és úgy gondoltam, hogy ilyen magas pontszámokat kapjon a film, minimum az egyik főszereplőnek meg kell halnia. Kemény dráma kell. Vagy hülyén kell végződnie. Rejtelmesen.
A pozitív visszajelzések inkább abból adódhatnak, hogy a rendezőnek sikerül többé-kevésbé megtartania a feszültséget. Bár én néha elgondolkoztam rajta, hogy a fenébe lehet így elhúzni valamit (153 perc)? Vannak benne oda nem illő -feleslegesen betett- jelenetek, például gyermek ruhák + kigyók. De még mielőtt ezeken felmérgelnénk magunkat, rögtön történik valami izgalmas. Mondjuk úgy, a film lassan bontakozik ki. Megadja a módját.
Hopsz, említésre méltó még a két negatív férfi karakter (Paul Dano és David Dasmalchian) színészi játéka, egészen jól áll nekik. Dano úgy alakítja a szótlan lelki sérültet, hogy néha már én magam akartam megütni, hogy ugyan áruljon már el valami információt a két lányról. Ha egy színész érzelmet vált ki a nézőből, az jó.
Manapság kevés az igazán jó film, szóval ennek az alkotásnak mindenképp örülünk. Érdemes moziban megnézni, már csak a hangulat miatt is. A film nem tökéletes, de teszi a dolgát, aggódunk a szereplőkért, érdekel, hogy mi lesz a vége. Bár a kifejlet nem jött be. Pontosabban az elkövető személye és motivációi. De ezt majd mindenki eldönti magának.
Lelkes pontszám: 7,5/10
Hasonló filmek: Titokzatos folyó, Hideg Nyomon (szerintem mindkettő jobb)
